"Ha megvalljuk bűneinket, hűséges és igaz, hogy megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden hamisságtól." (1János 1:9).

Bűneink megvallása szükséges és istenfélő gyakorlat, amely segít nekünk abban, hogy életünket Isten felé orientáljuk, és közösségben éljünk a többi hívővel.

János apostol az 1János 1:9-ben a gyónás fontosságára tanítja az ősegyházat. Levelét azoknak az embereknek címzi, akik azt állítják, hogy közösségben vannak Istennel, mégis bűnben élnek: "Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, de a sötétségben járunk, hazudunk, és nem élünk az igazság szerint" (1János 1:6). János apostol egész írásában arra hívja az egyházat, hogy járjon a világosságban, ahogy Isten aa fényt, a hit és a gyakorlat összehangolásával a gyónás és a bűnbánat által.

János azért írja az 1. János levelet, hogy segítsen az új hívőknek megtapasztalni azt a lelki közösséget, amely akkor jön létre, ha az ember hite és cselekedetei összhangban vannak Isten akaratával. Pál apostolnak a korintusiakhoz írt leveléhez hasonlóan János is megtanítja az új hívőket arra, hogyan kell bűnbánatot tartani, amikor a bűn bekúszik a gyülekezetbe, visszavezetve az embereket a Jézusba, Isten Fiába vetett hithez, aki megtisztít minket minden bűntől: "Ha pedig mi aa világosságban, amint ő a világosságban van, közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől" (1János 1:7).

János a gyónásról szóló tanítását Isten jellemére alapozza, amikor azt mondja: "Isten világosság, és benne nincs semmiféle sötétség" (1Jn 1,5). János a világosság és a sötétség metaforáját használja arra, hogy szembeállítsa Isten jellemét a bűnös emberiség jellemével.

Azzal, hogy János Istent fényként írja le, kiemeli Isten tökéletességét, Isten igazságát és Isten hatalmát, amellyel kiűzi a szellemi sötétséget. A fény és a sötétség nem foglalhatja el ugyanazt a helyet. Amikor a fény megjelenik, a sötétség eltűnik.

Jézus Isten világossága, aki belépett a világ szellemi sötétségébe, hogy felfedje az ember bűnét: "A világosság jött a világba, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak cselekedeteik" (János 3:19). Bűneik miatt az emberek elutasították Jézust, mint megváltójukat. Jobban szerették bűneik sötétségét, mint Isten megváltásának világosságát. Jézust szeretni annyit jelent, mint gyűlölni a bűnt.

Isten igaz. Az ő útja megbízható. Az ő ígéretei biztosak. Az ő szavában lehet bízni. Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa Isten igazságát, hogy eloszlassa a bűn megtévesztését. "És tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük őt, aki igaz" (1Jn 5,20).

Isten világossága beragyogja az emberi szív sötétségét, felfedve annak bűnét és romlottságát: "A szív csalárd mindenek felett, és kétségbeesetten beteg; ki értheti meg azt?" (Jeremiás 17:9).

A világ világosságaként Jézus megvilágítja a helyes és helytelen megértését, feltárva Isten mércéjét az emberi magatartás számára. Jézus azért imádkozik, hogy követői megszentelődjenek, vagyis elkülönüljenek a világtól Isten szolgálatára, azáltal, hogy befogadják Isten igéjének igazságát: "Szenteld meg őket az igazságban; a te igéd az igazság" (János 17:17).

Az Istenhez megfelelően igazodó élet Isten igéjének igazságát tükrözi azáltal, hogy teljesíti Isten tervét, hogy szeressük Istent és másokat. "Ha megtartjátok parancsolataimat, megmaradtok az én szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsolatait, és megmaradtam az ő szeretetében" (János 15:10). "Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket" (János 15:12).

Akkor maradunk Isten szeretetében, amikor elhagyjuk a világ útjait, hogy Isten parancsolatait kövessük, amikor megtérünk az önmagunk által irányított, bűnös örömöket kereső életből az Isten által irányított, az Ő tiszteletében gyönyörködő életbe.

A Biblia azt tanítja nekünk, hogy lehetetlen magunktól ilyen változást előidézni. A szívünk olyan kétségbeesetten gonosz, hogy szívátültetésre van szükségünk (Ezékiel 36:26). A bűn annyira teljesen felemésztett bennünket, hogy belülről szellemileg halottak vagyunk (Efézus 2:1).

Új szívre van szükségünk, amely hajlékony és formálható Isten irányítására. Új életre van szükségünk, amelyet Isten Lelke vezet és irányít. És közbenjáróra van szükségünk, hogy helyreállítsa az Istennel való kapcsolatunkat.

Hála Istennek, Isten gondoskodik rólunk, amiről mi magunk nem tudunk gondoskodni (János 6:44; Efézus 3:2). Jézus a mi közvetítőnk. Jézus Tamás apostolnak azt mondja, hogy ő az út az Atyához: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem megy az Atyához, csakis általam" (János 14:6).

Amikor Jézusba vetjük hitünket, örök életet kapunk: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16).

Isten új életet ad nekünk a Szentlélek által: "Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik vízből és Lélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, ami pedig Lélekből születik, az lélek" (János 3:5-6). A Szentlélek vezetőként szolgál nekünk, eligazít minket Isten igazságában, segít, hogy Isten akarata szerint éljünk, miközben megtanuljuk, hogyEngedelmeskedjetek az Ő vezetésének: "Ha eljön az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra" (János 16:13).

János azért írja evangéliumát, hogy bátorítsa az embereket, hogy Jézusba vetett hitükkel örök életet nyerjenek: "Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen az ő nevében" (János 20:31).

Leveleiben János bűnbánatra hívja az egyházat, hogy forduljon el a bűntől és a sötétségtől, hagyja el a világ vágyait, hagyja el a test bűnös vágyait, és éljen összhangban Isten akaratával. János többször is emlékezteti az egyházat, hogy hagyja el a világot, és éljen összhangban Isten akaratával.

"Ne szeressétek a világot és a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs benne az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van - a test kívánságai és a szemek kívánságai és a birtoklással kapcsolatos gőg - nem az Atyától van, hanem a világból való. A világ pedig elmúlik kívánságaival együtt, aki pedig az Isten akaratát cselekszi, az örökké megmarad" (1János 2:15-17).

János ismét a világosság és sötétség nyelvéhez fordul, hogy felszólítsa az egyházat, hogy forduljon el a világ által terjesztett gyűlölettől Isten szeretete felé, amely elősegíti a kölcsönös szeretetet: "Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki viszont szereti testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne ok a botlásra. Aki pedig gyűlöli testvérét, az a sötétségben van, és a sötétben jár.a sötétségben, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség elvakította a szemét" (1János 2:9-11).

A történelem során az egyház elhagyta Isten iránti szeretetét, és engedett a világ kísértéseinek. A gyónás egy eszköz arra, hogy leküzdjük ezt a bűnös hajlamot magunkban. Azok, akik isteni normák szerint élnek, a világosságban élnek, ahogy Isten a világosságban van. Azok, akik világi normák szerint élnek, osztoznak a világ sötétségében. János arra hívja az egyházat, hogy maradjanak hűségesek a sajáthivatásukat, hogy életükkel Istent dicsőítsék, és elhagyják a világ ethoszát.

Amikor észrevesszük, hogy életünk nem tükrözi Isten szeretetét, gyónáshoz és bűnbánathoz kell fordulnunk. Kérni Isten Lelkét, hogy harcoljon értünk, segítsen ellenállni a bűn kísértésének, és bocsásson meg nekünk, amikor engedünk testünk kívánságainak.

Amikor Isten népe a világi normák szerint él - a személyes örömöket a szexuális vágyakozáson keresztül keresi, vagy az állandó elégedetlenség állapotában él, mert elégedetlenek vagyunk a munkánkkal, a családunkkal, az egyházunkkal vagy az anyagi javainkkal, vagy amikor a személyes biztonságot a vagyon felhalmozásában próbáljuk megtalálni, ahelyett, hogy egyedül Krisztusban élnénk -, akkorSötétségben élünk, és szükségünk van arra, hogy Isten világítson szívünk állapotára, feltárva bűneink mélységét, hogy emlékezzünk Isten megváltó kegyelmének leheletére, és ismét elhagyjuk a világ díszleteit.

A bűn megvallása nem egyedülálló cselekedet a keresztény életben. Igaz, hogy az üdvözítő hitre Isten igéjének hallása által jutunk (Róma 10:17), amelynek során lelki megvilágítást kapunk Isten életünkre vonatkozó mércéjéről és meggyőződést arról, hogy nem feleltünk meg annak (Róma 3:23). Bűnünk meggyőződésén keresztül a Szentlélek bűnbánatra vezet bennünket, és arra, hogy elfogadjuk a kegyelmet, amelyet Isten azáltal tesz elérhetővé számunkra, hogyJézus Krisztus engesztelése (Efézus 2:4-9). Ez Isten üdvözítő kegyelme, amelyben megvalljuk bűneinket Istennek, és Jézus ránk ruházza az ő igazságát (Róma 4:22).

Az is igaz, hogy azáltal, hogy rendszeresen megvalljuk bűneinket Istennek, növekszünk a megszentelő kegyelemben. Növekszünk a bűn mélységének megértésében és Jézus engesztelésének leheletnyi erejében. Növekszünk Isten dicsőségének és mércéjének megbecsülésében. Növekszünk az Isten kegyelmétől való függésben és az Ő Lelkének bennünk való életében. Azáltal, hogy rendszeresen megvalljuk bűneinket Istennek, emlékszünk arra, hogy Krisztus értünk kiontott vére.bűnök sokaságát fedi le - múltat, jelent és jövőt.

A rendszeres gyónás nem Jézus kereszthalálának megtagadása, hanem az Isten megszentelő kegyelmébe vetett hitünk bizonyítéka.

Azzal, hogy rendszeresen megvalljuk bűneinket Istennek, emlékezünk a kegyelemre, amelyet Jézus engesztelése által kaptunk. Szívünkben őrzünk Isten ígéretének igazságát Jézusról, a mi Messiásunkról: "Bizony, ő viselte fájdalmainkat és hordozta fájdalmainkat; mégis lesújtottnak, Istentől megütöttnek és nyomorultnak tartottuk őt. De ő a mi vétkeinkért átszúrtatott, a mi vétkeinkért összetöretett; ő rajtavolt a fenyítés, amely békességet hozott nekünk, és az ő sebeivel gyógyultunk meg. Mi pedig, mint a juhok, eltévelyedtünk, elfordultunk - ki-ki a maga útjára -, és az Úr mindnyájunk vétkét ráterhelte" (Ézsaiás 53,4-6).

Szokássá kell tennünk a gyónást és a bűnbánatot, de nem az igazságosság előfeltételeként, hanem a lelki sötétség meghiúsításának eszközeként, az Istenhez való újbóli igazodás és az egyházzal való közösség megteremtésének eszközeként.

János arra hívja a gyülekezet népét, hogy gondolkodjanak el Isten igazságosságáról (világosság) és bűnösségükről (sötétség). János arra hívja a gondjaira bízott lelki gyermekeket, hogy ismerjék fel az emberi létben rejlő bűnt. "Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, magunkat csaljuk meg, és az igazság nincs bennünk" (1Jn 1,8). Isten igazsága felfedi a bűnünket.

Amikor memorizálom Isten Igéjét, Isten igazságát elrejtem a szívemben, és Isten Lelkének muníciót adok, amellyel háborút vívhatok szívem kísértései ellen. Amikor a szívem elkezd becsapni engem, és e világ dolgai után vágyakozik, Isten Igéje akcióba lép, emlékeztet Isten normáira, és emlékeztet arra, hogy van egy szószólóm Isten Lelkében, aki az én érdekemben munkálkodik, segít nekem, hogyellenállok a kísértésnek. Együttműködöm Isten Lelkével, amikor Isten szavára figyelek, alávetem magam a Lélek vezetésének és ellenállok bűnös vágyaimnak. Harcolok Isten Lelke ellen, amikor engedek testem vágyainak.

Jakab így írja le a kísértést: "Senki se mondja, amikor kísértésbe esik: "Isten kísért engem", mert Isten nem kísérthető gonoszsággal, és ő maga sem kísért senkit. Hanem mindenki akkor kísértetik meg, amikor saját vágya csábítja és csábítja. Akkor a vágy, amikor már megfogant, bűnt szül, és a bűn, amikor már kifejlődött, halált szül" (Jakab 1:13-15).

Amikor engedünk a vágyakozásnak, Isten ellen vétkezünk. Sötétségben járunk. Ilyen állapotban Isten gyónásra hív minket, kegyelmével befogad minket.

A gyónásban remény van. Amikor megvalljuk bűneinket, megszakítjuk hűségünket a világhoz és annak megtört normáihoz. Újra Krisztushoz igazodunk. "A világosságban járunk, amint Ő a világosságban van." János felszólítja az egyházat, hogy vallja meg bűneit, tudva, hogy Jézus engesztelő áldozata által bocsánatot nyerhetünk. Jézus emlékeztet minket, hogy a Sátán a pusztulásunkat akarja, de Jézus az életünket akarja."A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, mégpedig bőségesen" (János 10:10).

Nincs értelme, hogy a saját hibáinkat elfedve próbáljuk elrejteni a bűneinket. "Aki elrejti bűnét, nem boldogul" (Példabeszédek 28:13). "Elfedés" egyébként az engesztelés jelentése. Jézus a vérével teljesen elfedi a bűneinket. Mi soha nem tudjuk teljesen helyrehozni a hibáinkat. Szükségünk van Isten kegyelmére, ezért Isten gyónásra hív minket, emlékeztetve minket, hogy "Ha megvalljuk bűneinket, hűséges és igaz, hogy megbocsássa nekünk bűneinket".és megtisztít minket minden igazságtalanságtól" (1János 1:9).

Isten hűséges a megbocsátáshoz. Ő nem osztozik a mi szeszélyességünkben. Nem kell azon tűnődnünk, vajon Isten kegyes lesz-e hozzánk, amikor gyónni megyünk hozzá. Nem kell kétségbeesnünk gonoszságunk miatt, vagy azon tűnődnünk, hogy bűnhődésünkért büntetésünk alá kerülünk-e. Isten "hűséges és igaz, hogy megbocsátja nekünk bűneinket".

A bűneinkért járó igazságos büntetés már teljesült Jézusban. Az Ő vére kiengesztel minket. Mi semmit sem tehetünk, hogy Isten igazságosságának eleget tegyünk a bűneinkért, de Jézus képes rá, és meg is tette, egyszer s mindenkorra a kereszten. Jézus eleget tett a mi igazságtalanságunkért járó büntetésnek, ezért menjünk gyónni annak tudatában, hogy a feloldozás iránti kérésünk már teljesült Jézusban.

Isten hűséges és igazságos, hogy megbocsát. Nem követel vezeklést. A mi vezeklésünket Krisztusban teljesítette. Nem követel még egy életet a bűnért, Jézus a mi bárányunk, az áldozatunk, az engesztelésünk. Isten igazságossága teljesült, és nekünk megbocsátott, ezért valljuk meg bűneinket Istennek, és fogadjuk el békéjét és feloldozását. Szíved legyen tehermentes, mert Isten hűséges a megbocsátáshoz.

Amikor megvalljuk bűneinket Istennek, Ő megtisztít minket minden igazságtalanságtól a bárány vére által. Isten emlékeztet minket arra, hogy Krisztus beszámított igazságossága van bennünk. A gyónás egy alkalom arra, hogy emlékezzünk arra, hogy Jézus Krisztus kegyelmében állunk Isten előtt. Bár gyengeségünkben elfelejtettük Őt, Ő nem felejtett el és nem hagyott el minket. Bízhatunk abban, hogy megtartja ígéretét, hogy megtisztít minket aminden igazságtalanság.